A patkányról

Az ember közvetlen környezetében a vándorpatkány (népi neve: káspi egér, vízi patkány, szürke patkány) és a házi patkány (népi neve: fekete patkány, pocegér, hajópatkány, tetőpatkány) él.

A vándorpatkány (Rattus norvegicus), a legfontosabb rágcsálófaj Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger környékéről származik. Elnevezése abból adódik, hogy először Norvégiában írták le. Világméretű vándorlását a XVIII. századtól a hajókkal végzett teherszállítás tette lehetővé. Így jutott a különféle földrészek kikötőibe, majd onnan a szárazföld belsejébe, a világ összes országába. A vándorpatkány 18-25 cm hosszú, szürkésbarna, szürkésfehér hasú. Fülei rövidek, farka testhosszánál rövidebb, szőre gyakran szennyezett.

A házi patkány 13-20 cm hosszú, barnás-fekete, sötétszürke hasú. Fülei hosszúak, farka a testénél hosszabb, szőre selymes fényű, tiszta.

A patkány szaporodása

A nőstény patkány először kb. 7 hónapos korában, majd élete folyamán átlag 5 alkalommal ellik. Az utódok száma egy alomban 2-14 között mozog, átlagosan 7.

A vándorpatkány rendkívül szapora, optimális körülmények között egy patkány-párnak évente 400-800 utóda is lehet. Évente három fő szaporodási időszaka van, kora tavasszal, nyár elején és ősszel, egyes esetekben azonban 6-8 alkalommal is kölykezhet. Szexuális érése gyors, már három hónapos korában ivarérett. Elszaporodásának mértéke a táplálék mennyiségétől, valamint a zavartalan búvóhelytől függ. Adott területen változatlan körülmények mellett száma gyakorlatilag állandósul. Ha életfeltételei kedvezőtlenné válnak, vagy túlszaporodik, más területre vándorol. Élettartama 2-3 év, de az egyedek többsége jóval előbb elhullik.

A házi patkány kevésbé szapora, évente csak két időszakban ellik, de egyes esetekben négy alkalommal is kölykezhet.

A patkány életmódja

A patkányok föld alatti lyukakban, épületek félreeső részein, ritkábban a csatornában élnek, általában ott, ahol a közelben elegendő táplálék áll rendelkezésre és a hőmérséklet is megfelelő. 

A vándorpatkány a nedves, a hűvös és a sötét környezetet kedveli, legszívesebben az épületek közvetlen közelében, földlyukakban él. Fészkét közvetlenül az épület alatt, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben, amelyet kibővít. A patkányjárat a felszín alatt kb. 30-50 cm mélyen halad, és a kitáguló részben van a tulajdonképpeni fészek.

Az egyik kijárat az épület közvetlen közelében található, a másik magába az épületbe vezet, a többi a szabadba nyílik, így a fészeknek legalább 2, de általában 3-4 kijárata van. Ha a fészek megtelik a patkány által behurcolt hulladékkal, akkor elhagyja és újat épít. Nagyvárosokban a csatornahálózatban is megtelepszik, de az épületen belül felhalmozott és régóta egy helyen tárolt anyagok (pl. az épületek környékén található lomok, törmelékek, téglarakások, fa- és építőanyagok, széna- és szalma-kazlak stb.) között is fészket rakhat. Nyáron a szabadban, főleg a folyópartokon, gyakran a gátak környékén ütnek tanyát.

A házi patkány az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban nádfedeles házak padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, főleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet. Hajókon legtöbbször ez a faj fordul elő.

A patkányok mozgási körlete, akciórádiusza 300-500 méter, de ha a táplálékért messze kell vándorolniuk, naponta akár 1 km bejárására is képesek.

Óvatosság és gyanakvás

Aktivitásukat az óvatosság és gyanakvás határozza meg, amelyet az újtól való ösztönös félelem (neofóbia) és a mérgezett csalétektől való kifejezett tartózkodás (bait shyness) jellemez.

A patkányok folyamatosan figyelik környezetüket, az ott elhelyezett, eddig nem ismert táplálékkal, vagy új tárgyakkal, esetleg az ott végbement, számukra szokatlan bármely változással szemben igen bizalmatlanok. Ez a jelenség gyakran csak néhány órán keresztül tart, de esetleg napokra elhúzódhat.

Nagyobb patkánypopuláció néhány példányában ez a két sajátosság különösen domináns lehet. Ez az ún. extra óvatos népesség általában túléli az irtást, mivel a kihelyezett mérgezett csalétket és a csapdát egyaránt elkerüli.

Rejtett életmód

Milyen nyomok alapján fedezhetjük fel a patkányokat?

A patkányok lábának lenyomata általában 2-4 cm széles, főként poros, sáros helyeken lehet észrevenni.

A patkányok jól látható lábnyomai mellett jellegzetes, hogy a földön a farkuk által húzott nyomvonal is kirajzolódik. A patkányoknak a fal melletti utakon kialakított vonulási útjai (csapái) szabad szemmel is jól megfigyelhetők. A lassan haladó patkánynak mind a négy lábnyoma látszik, míg az ugorva szaladónak az első és hátsó lábnyomai egybeesnek, távolságuk kb. 40-50 cm. Frissen hullott hóban a lábnyomok jól láthatók, sőt azokat követve néha a búvóhely is megtalálható.

Búvóhelyük leggyakrabban az épület közvetlen környékén van, a földben elhelyezkedő (legalább 5 cm átmérőjű) patkánylyuk tölcsérszerű, jellegzetes, alulról megnyitott, így környékén nincs szétdobált talaj. Patkányfészek felhalmozott anyagban, téglarakásban, a padláson, zsákok között, ólban és pincében is lehet.
A fellelhető lyukat ronggyal, papírral lazán be kell tömni, mellyel egyértelműen meghatározható, hogy a fészek lakott-e. A betömés után 24 óra múlva a megnyitott lyukakat meg kell számolni. Ha a lyuk ismét nyitott, akkor a fészek aktív, azaz mögötte rágcsáló tanyázik.
Élő, vagy elhullott példányok fellelése jelenlétüket alátámasztja. A rágcsálók nappali feltűnése különösen nagy aktivitásra és fertőzöttségre utal.

Elárulhatja a rágcsálókat hangjuk is. A patkányok igen hangos rágása emberlakta helyen ritkán tűnik fel és elsősorban éjszakai megfigyelésük alkalmával észlelhető.
A közlekedési utak megfigyelése patkányok esetén jellegzetes, amelyek fészkük és táplálkozási helyük között mindig ugyanazon az úton közlekednek. Falak melletti elhaladásuk következtében azokon a szőrükkel dörzsölési (zsír) nyomokat hagyhatnak.

A patkányok naponta kb. 40-50 db kb. 10-15 mm hosszú, frissen puha, később megkeményedő, egyik végén kihegyesedő, szürkésfekete színű székletet ürítenek. A vándorpatkány azokat gyakran csoportosan helyezi el, a házi patkány viszont kolbász alakú ürülékét általában szétszórja.

Az ürülékük megtalálási helye azért lényeges, mert az mozgáskörletükre, közlekedési útjaikra, táplálékforrásukra utal, de ebből alkalmilag fészkük elhelyezkedésére is következtethetünk. Mennyiségéből igen gyakran elszaporodásuk mértéke is megbecsülhető. Az ürülék színe az elfogyasztott tápláléktól függően változhat. Az ürülék állaga (mely kezdetben jellegzetesen puha, majd néhány óra múlva megkeményedik és törékeny) ürítésének idejéről is felvilágosítást adhat.

A patkány széles, párhuzamos rágásnyomai mélyen szántanak és jól látszanak. Az ajtósarkon, küszöbön, gerendákon látható, általában fél- vagy negyed köríves patkányrágás igen jellegzetes.

Hogyan tudjuk megkülönböztetni a patkányt az egértől?

Gyakran felmerül a kérdés és tanácstalanok vagyunk, vajon mi lehet az a patkánynak látszó valami, ami ott hever a földön, vagy rohangál a kertben, udvaron, lépcsőházban, padláson, bárhol?
Egér vagy patkány?
Hiszen annyira hasonlítanak egymásra.
Milyen jellemzők alapján lehet megkülönböztetni őket?
És valóban, látszólag kicsit olyan, mintha az egér a patkány gyermeke lenne.
Pedig két különböző fajról beszélünk, bár mindkettő rágcsáló és közös ősük volt évmilliókkal ezelőtt.

Általánosságban elmondható, hogy a patkány jóval nagyobb, robosztusabb az egérnél.
Ha 10 centiméternél nagyobb a testhossza (farok nélkül), akkor jó eséllyel patkány, ha kisebb, akkor egér.
Az egérnek nagyobb a füle a testéhez képest, de még így is csak legfeljebb 1.5 cm.

A patkányok táplálkozása

A patkányok látszólag mindenevők, ízlésük azonban eléggé kifinomult.

A vándorpatkány mindenevő, napi táplálékszükséglete átlagosan 50-100 gramm. Ennél azonban sokkal nagyobb mennyiségű táplálékot hurcol be fészkébe. Az így összegyűjtött élelmet azonban csak akkor fogyasztja el, ha valamilyen okból (pl. kedvezőtlen időjárás) fészkét nem tudja elhagyni. Gyors alapanyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt, állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell. A kevert táplálékot szereti, élelmének jelentős részét főleg hulladékból fedezi.

Amennyiben módja van rá, válogat, sokféle élelmiszert végigkóstol, de csak a számára megfelelőt fogyasztja el. Kedveli az 50-70% nedvességtartalmú táplálékot, ennek hiányában száraz élelmet is elfogyaszt, ilyenkor viszont folyadékigénye megnő. A romlott, penészes, dohos élelmiszert nem eszi meg. Az éhezést és a szomjúságot igen rosszul tűri, táplálék, vagy folyadék nélkül napok alatt elpusztul. Táplálék hiányában ivadékait, vagy beteg társait is felfalja. Védett és nyugodt körülmények között táplálkozik.

A házi patkány mindenevő, élelmei között inkább válogat, főleg a szemes terményeket kedveli.

Az új, korábban nem látott vagy nem ismert, szokatlan táplálékot is csak igen óvatosan kóstolják meg, és ha annak íze nem kedvező (esetleg attól a patkánycsalád bármely tagja megbetegszik), nem hajlandók elfogyasztani.

A gabonaszemet a patkány félbeharapja, az egyik felét (a csírát) eszi csak meg, a másikat otthagyja, az élelmiszerekből pedig általában 3,5-4 mm nagyságú részeket harap ki.

Forrás: Országos Epidemiológiai Központ